Original:
Das Gerechtigkeitsproblem von Glaukon und Adeimantos und das Beweisziel der Politeia
οὐδεὶς ἑκὼν δίκαιος ἀλλ᾿ ἀναγκαζόμενος, ὡς οὐκ ἀγαθοῦ ἰδίᾳ ὄντος, ἐπεὶ ὅπου γ᾿ ἂν οἴηται ἕκαστος οἷος τε ἔσεσθαι ἀδικεῖν, ἀδικεῖ. λυσιτελεῖν γὰρ δὴ οἴεται πᾶς ἀνηρ πολὺ μᾶλλον ἰδίᾳ τὴν ἀδικίαν τῆς δικαιοσύνης. [...] Μὴ οὖν ἡμῖν ἐνδείξῃ μόνον τῷ λόγῳ ὅτι δικαιοσύνη ἀδικίας κρεῖττον, ἀλλὰ καὶ τί ποιοῦσα ἑκατέρα τὸν ἔχοντα αὐτὴ δι᾿ αὑτὴν, ἐάντε λανθάνῃ, ἐάντε μὴ θεοὺς τε καὶ ἀνθρώπους, ἡ μὲν ἀγαθόν, ἡ δὲ κακόν ἐστι.
Quelle:
Platon:
Der Staat (Platon)
/
Πολιτεία
/
De re publica
(
rep.)
II 360cd. 367e.
Edition: N.N.
Auslegung:
- Entgegen dieser wissensbetonten Perspektive des Sokrates bezweifelt der mittlere Platon in seiner
Politeia ausdrücklich, dass Menschen tatsächlich gut sein wollen, so dass genau dies geklärt werden soll.
Themen:
-
Gerechtigkeit
-
Freiheit
-
Antike Philosophie I