Original:
Der Weg und das Programm des Parmenides
ἵπποι ταί με φέρουσιν, ὅσον τ’ ἐπὶ θυμὸς ἱκάνοι,
πέμπον, ἐπεί μ’ ἐς ὁδὸν βῆσαν πολύφημον ἄγουσαι
δαίμονος, ἣ κατὰ πάντ’ ἄστη φέρει εἰδότα φῶτα·[...]
καί με θεὰ πρόφρων ὑπεδέξατο, χεῖρα δὲ χειρί
δεξιτερὴν ἕλεν, ὧδε δ’ ἔπος φάτο καί με προσηύδα·
ὦ κοῦρ’ ἀθανάτοισι συνάορος ἡνιόχοισιν, [...]
χαῖρ’, ἐπεὶ οὔτι σε μοῖρα κακὴ προὔπεμπε νέεσθαι
τήνδ’ ὁδόν (ἦ γὰρ ἀπ’ ἀνθρώπων ἐκτὸς πάτου ἐστίν),
ἀλλὰ θέμις τε δίκη τε. χρεὼ δέ σε πάντα πυθέσθαι
ἠμὲν Ἀληθείης εὐκυκλέος ἀτρεμὲς ἦτορ
ἠδὲ βροτῶν δόξας, ταῖς οὐκ ἔνι πίστις ἀληθής.
Quelle:
Parmenides von Elea:
Über die Natur
28 B 1, Auszug.
Edition: Diels-Kranz
Auslegung:
- Literaturgeschichtlich bemerkenswert durch Fortsetzung der Form des Lehrgedichts, das Xenophanes’ Poesie fortsetzt, aber ein geschlossenes Werk bildet
- Gedicht beginnt mit einem Musenanruf
- 1. Teil: Das Sein an sich; 2. Teil: Entstehung der veränderlichen Welt (Kosmogonie)
→ Einführung des gegliederten philosophischen Traktats
Themen: