Original:
Aristoteles über die Ursachen der Willensschwäche
ἣ μὲν γὰρ καθόλου δόξα, ἡ δ’ ἑτέρα περὶ τῶν καθ’ ἕκαστά ἐστιν, ὧν αἴσθησις ἤδη κυρία· ὅταν δὲ μία γένηται ἐξ αὐτῶν, ἀνάγκη τὸ συμπερανθὲν ἔνθα μὲν φάναι τὴν ψυχήν, ἐν δὲ ταῖς ποιητικαῖς πράττειν εὐθύς· οἷον, εἰ παντὸς γλυκέος γεύεσθαι δεῖ, τουτὶ δὲ γλυκὺ ὡς ἕν τι τῶν καθ’ ἕκαστον, ἀνάγκη τὸν δυνάμενον καὶ μὴ κωλυόμενον ἅμα τοῦτο καὶ πράττειν. ὅταν οὖν ἡ μὲν καθόλου ἐνῇ κωλύουσα γεύεσθαι, ἣ δέ, ὅτι πᾶν γλυκὺ ἡδύ, τουτὶ δὲ γλυκύ (αὕτη δὲ ἐνεργεῖ), τύχῃ δ’ ἐπιθυμία κινεῖν γὰρ ἕκαστον δύναται τῶν μορίων· ὥστε συμβαίνει ὑπὸ λόγου πως καὶ δόξης ἀκρατεύεσθαι.
Quelle:
Aristoteles:
Nikomachische Ethik
/
Ethica Nicomachea
(
EN)
VII 4, 1147a 25-b 1.
Edition: N.N.
Auslegung:
Erläutert wird das Verhältnis von allgemeinem Urteil und der Beurteilung des Einzelfalls in Aristotelesʼ Überlegungen zu den Ursachen von Unbeherrschtheit bzw. Willensschwäche (ἀκρασία/akrasia), also einem Handeln wider bessere Einsicht, das aus bestimmten Überlegungen notwendig folgen soll. (VL Freiheit)
Themen: